Az „Evangélikusok ima- és szolgálat-mozgaImának baráti köre”,

olyan ev. egyháztagok szövetsége, akik az Isten igéjében kijelentett s a golgotai Keresztben megragadott evangélium alapján állva ima és munka-közösségre lépnek ev. anyaszentegyházunk lelki ébredésének szolgálatára.

Kiket akar egybe kapcsolni a mozgalom? Elsősorban azokat, akik, mint lelkészek segédlelkészek, vallástanárok, hitoktatók, levitatanítók, kántorok, teológiai, felekezeti képezdei, középiskolai tanárok, tanítók stb. a hivatalos egyház alkalmazottai, vagy, mint felügyelők, presbiterek, egyesületi vezetők és munkások, gyülekezeti tisztséget viselnek, s akik át vannak hatva attól a tudattól, hogy lélekszámban fogyó s lelki élet tekintetében sok helyen stagnáló egyházunknak egyetlen és elégséges mentsége az Úr Jézus Krisztus. Épen azért, mert saját életükben megtapasztalták az Úr Jézus Krisztus csodálatos hatalmát elkötelezve érzik magukat arra, hogy hitük, szeretetük, szolgálatuk felajánlásával munkálják az egész egyház ébredése ügyét.

Milyen tudattal indul a mozgalom? E magasztos feladat vállalásánál tisztában vannak azzal, hogy az ébredés minden kegyes emberi erőt is meghaladóan Isten Szentlelkének munkája. Távol tart azért a mozgalom önmagától minden emberi nagyot akarást. Nem óhajt egyebet, mint Isten Szentlelkének s az egyház Urának rendelkezésére állni józan körül tekintéssel, de a bibliából s az Isten országa történetéből merített hittel és bizakodással. Már azt is, hogy ilyen megmozdulás létre jöhetett Isten Szentlelke munkájának tekinti. S hogy abban valamelyikünk részt vehet, csupa kegyelemnek, mely minden öndicsekvést kizár. Okulva sok kudarcon, mellyel emberi nagyravágyás és személyes érvényesülni akarás Isten országa sok munkáját juttatta csődbe, különösen ügyel arra, hogy kifejtendő munkája János 13,14 és ezen ige jegyében folyjon: „Aki első akar lenni köztetek, az legyen mindenek szolgája.” Óvakodni akar minden pártoskodástól, ítélkező szellemtől, jól tudva, hogy egészséges együttműködés csak azok közt lehetséges, akik nem a magukét keresik, hanem az Úrét s magukról nem tudnak jobbat, mint hogy lelki szegények lehetnek, akiké az Isten országa.

Mozgalmunk és a meglévő evangélizációs mozgalmak. Ez a mozgalom a lelki ébredést nem tekinti úgy, mint aminek csak ezután kellene megindulni. Hálásan ismeri el mindazt, amit e téren Isten Lelke egyesületeken keresztül tett. Szükségesnek tartja ezután is az ő munkájukat. S várja, hogy a jelenleg egyesületi tengelyek körül folyó evangélizációs és közösségi munkák még több áldást jelenthetnek egész egyházunk számára, ha egyházi tengely körül is jobban kiépülhet az evangélizációs és biblikus közösségi munka. Várja elismerését annak, miszerint elérkezett az idő, amikor az egyesületi munkák nem tudják mindazt nyújtani, amit az egész egyház áthatására törekvő, egyesületi szempontoktól szabadabb ébredési mozgalom nyújthat. Várja ezt a megértést annál inkább, mert nyilvánvaló, hogy az egyesületi mozgalmak nem tudták magukhoz vonni mindazokat a lelkészeket, egyházi munkásokat és tagokat, akiket az ébredés vágya szintén foglalkoztatott s viszont, akiket magukhoz vontak azokat sem tudták egy táborba tömöríteni, lévén ők maguk is külön-külön táborban. Számit a mozgalom arra, hogy megtalálja a módot bizonyos területeken az egyesületekkel való kooperációra: sajtó, evangéllzáció, szélesebb körű, vagy speciális konferenciák rendezése, evangéliumi munkásképzés, szeretetintézmények létesítése, a külmisszió terén. Boldog lesz, ha mozgalmaiban ott látja az egyesületek tagjait s főként vezetőit, akiket egyrészt karizmájuknak nagyobb mértéke, másrészt annak a tudata, hogy mily sokat köszönhetnek magának az egyháznak, arra kötelez, hogy azzal amijük van, egyesületük közvetlen körén túl is szolgáljanak.

Mozgalmunk és a közegyház. Hálásan ismeri el a mozgalom azt is, ami a közegyház részéről eddig a megújulás és ébredés jegyében történt. Bár egyházi orientációját úgy értelmezi, hogy ebbe az egész egyházat beleérti, mégsem olvadhat fel annak meglevő szervezeteiben. Isten országa története igazolja, hogy a közegyház szervezetein belül szükség van az egyház belső szükségleteit szolgáló, karizmatikus alapon tömörülő mozgalmakra. Várhatja a mozgalom az egész egyház bizalmát azért is, mert egyik fő feladatának tartja, hogy alkalmat adjon az egyház minden elhívott munkásának, hogy elhivatása lelki természetével és bibliai jelentőségével megismerkedjék s, hogy ki-ki a földi egyházban való szolgálatát mindjobban a Krisztus szerelmétől megragadott szív szolgálatává tehesse.


A cél elérésére szolgáló eszközök.
  1. A mozgalom tagjai át lévén hatva a közös imatárgyakért való imádkozás fontosságától, első eszköznek a rendszeres imádkozást tekintik. E célból minden tag megkapja az imaszövetségi vezérfonalat, mely negyedévenként hozza a közös hálaadási és könyörgési témák jegyzékét s azonkívül az imaszövetségi napként megállapított napra, minden hétfőre, egy bibliai helyet s azzal kapcsolatos gondolatot, mely az ima tárgyakról való megemlékezést bevezeti.
  2. A mozgalom tagjai minden évben tartanak egy konferenciát, melyen az Isten Igéjében való elmélyedés mellett megtárgyalják a mozgalom szolgálatának kérdéseit s kijelölik a legközelebbi teendőket.
  3. A mozgalom minden két-három évben rendez egy általános országos evangélizáló konferenciát, melyen csoportos bibliaköri épülés mellett ébresztő előadások hangzanak el a megtérés és az Úrnak odaszentelt élet kérdéseiről, mindenütt tekintetbe véve az egyházi ébredés szempontjait.
  4. A mozgalom szükség szerint rendez speciális konferenciákat is. Mivel lelkészi és tanítói konferenciák már vannak, egyelőre főképp presbiterek és felügyelők, esetleg levitatanítók számára rendezendő konferenciákra, csendes napokra gondol. Az intelligenciánál különösen a csendes napok lenne az ideál, úgy, hogy az előadások mellett egyéni elmélyedésre is legyen alkalom.
  5. A mozgalom különösen szívére óhajtja venni a gyülekezeti evangélizációt. E célból evangélizációs heteket rendez s ilyenek rendezését támogatja.
  6. A mozgalom nagy súlyt helyez a sajtó ügyére. Új lap beállítására nem gondol, de tisztázni akar ja, hogy mely lapoknál miként vihetne előre az ébredés szolgálatát. Tollforgató tagjaitól elvárja, hogy egyes lapokat, melyek az egyházi ébredés előtt rovataikat szívesen megnyitják, rendszeresen támogassanak. A történeti évfordulók, a jelen események, könyvmegjelenések, ébredési és egyházfejlődési momentumok állandó nyilvántartása mellett különösen fontos lenne Luther ébresztő és építő iratainak megszólaltatása, az újabb Luther-kutatások eredményeinek közzététele, valamint hitvallási irataink ébresztő és építő igazságainak erőteljesebb megszólaltatása. Ugyanígy fontos volna nagy és komoly keresztyén egyéniségek életrajzának, az újabb kori evang. ébredési mozgalmaknak ismertetése. A teendőkhöz tartoznék az is, hogy nagyobb folytatásos cikkek, így Luther iratai, az életrajzok és elbeszélések külön lenyomatban is megjelenjenek. A sajtóélet szolgálatára üdvös volna kolportőrök beállítása. Helyes volna egy-egy lap olvasó gárdájával három, négy évenként konferenciát rendezni. Az országos evangélizáló konferencia esetleg ezzel eshetnék egybe. 
  7. A mozgalom tagjai útján a közegyházban közvetlenül is igyekszik a szívére helyezett igazságokat szolgálni, anélkül azonban, hogy az egyházpolitikum szolgálatát előtérbe engedné.
  8. A mozgalom szemmel tartaná azt is, hogy szeretetintézmények dolgában mi a legsürgősebb hiány. A meglevő szeretetintézmények biblikus lelki éltének szolgálata lenne az első feladat, azzal, hogy egy-egy csoportunk a maga körébe eső intézményeket különösen imádságban hordja, oda evangéliumi olvasmányokat küld, s ott esetleg az Igével szolgál. Szolgálatunk kiterjedne a kórház és -fogházmisszióra, a megszállt területekkel, kivándorlókkal, az amerikai ev. magyar egyházakkal való kapcsolatok ápolására oly módon, hogy megfelelő iratokat bocsátanánk ki s legalább nagyünnepeken küldenénk szét ünnepi üzeneteket. A mozgalom állandóan küldetné ezekre a helyekre egyházunk megfelelő lapjait. A hiányzó szeretetintézmények során a munkanélküliek, fogházból kiszabadultak, iszákosok, idegbetegek, nyomorékok, elaggottak menhelyére kell elsősorban gondolnunk. Főleg férfiakat befogadni tudó intézményekre, mivel az egyesületi munkák a legsürgősebb női problémákat megoldották.
  9. A mozgalom feladta volna a magyar terepen még teljesen hiányzó diakónusi munka megindítása. Ezzel kapcsolatban lehetne nyitni bibliai iskolát is, rendezni rövidebb lélegzetű evangéliumi munkásképző kurzusokat, nevelni kolportőröket, férfi ápolókat, elhelyezni szórványból összegyűjtött konfirmandusokat, rendezni földmíves ifjaink számára téli továbbképző tanfolyamokat stb. Idővel egy ilyen telep lehetne a konferenciák színhelye is.
  10. A mozgalom a maga megindulásában engedelmességi lépést kíván tenni olyan értelemben is, hogy nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Az utolsó évtizedek tanulságai fokozott éberségre, őrálló szolgálatra köteleznek. Az esetleg bekövetkező krízist csak olyan gyülekezetek élhetik át diadalmasan, amelyeknek van imádkozó, az Igével személyesen is élő tagja. Éppen azért a mozgalom szükségét látja annak, hogy ahol a lelkész vagy más vele dolgozó egyházi munkás bizonyságtételei nyomán kialakul a hívőknek egy kisebb közössége az elé gát ne vettessék, sőt inkább minél nagyobb szeretettel és megbecsültetéssel ápoltassék. Az ilyen közösségek bibliailag egyébként is teljes létjogosultsággal bírnak. Ezek a hívő csapatok azután idővel egymás építését külön konferenciákon is szolgálhatnák s egyben mögöttes tápterületet képeznének a mozgalom szeretetintézményei s egyéb akciói számára.
  11. A mozgalom barátai tisztában vannak azzal, hogy az ügy szolgálatában szükség lesz anyagi eszközökre is s a felmerülő terheket tehetségük szerint készséggel vállalják.
  12. A mozgalom baráti kör jellegével lép fel s adminisztrációjában a legegyszerűbbre törekszik. Ennek közelebbi megállapítását arra az időre hagyja, amikor jelen körlevél visszhangja nyomán kialakul a mozgalomhoz csatlakozók szűkebb körű csapata, esetleg az egyetemes gyűlés egyik estéjén első baráti összejövetelét megtarthatja.

Ezt a tervezetet alulírottak 1931. szept. 30-án Budapesten együttes imádkozás és beható megbeszélés után magukévá tették s azzal a bizalomteljes várakozással bocsátják szárnyára, hogy azok a barátaink, akikkel ev. anyaszentegyházunk dicsőséges jövőjének szolgálatában már eddig is találkozhattunk, megértéssel fogadják élő szavunkat s örömmel nyújtanak baráti jobbot egy határozottabb lelki és szolgálati közösség alakulására. 1Thessz. 5,24
Budapest, 1931. szept. 30.

Dr. Molnár Gyula. Németh Károly. Rimár Jenő.
Dr. Kneffel József. Gáncs Aladár.         Turóczy Zoltán.
                                        Farkas Zoltán.

Csatlakozását bejelentette: Fábián Imre, és Molitórisz János.