Visszaesett lelkek szolgálata


    Valamikor a hadviselést úgy gondolták, mint mi ma a keresztyénséget. Nem törődtek a sebesültekkel, a kidőlőkkel, a felbukókkal. Minden arra volt berendezve, hogy a seregnek egy része elfoglalhassa a várat; a többivel akármi történik. Ember-anyag volt bőven. Ma már nem így van. Ma már az ütközet előtt számolnak azzal, hogy itt lesznek sebesültek, harcképtelenek, akiket fel kell szedegetni, a tűzvonalról kihozni s megfelelő kezelésben részesíteni. Ma már nem mondják, hogy egy helyébe lesz száz. Az erőknek nagy részét tölti be ez a gondolat. A hadviselésben rájöttek, hogy ez nem vész kárba, abból, aki ma kidőlt, holnap már a leghasznavehetőbb harcos lehet. Vajha a keresztyének is rájönnének már erre s külön berendezéseket állítanának fel a visszaesett lelkek megmentésére.

    De vegyük néhány pontban szemügyre: Miért kell foglalkozni visszaesett lelkekkel?
    1. Azért, mert alig van ember, akinek életében ne lett volna visszaesés. Volt visszaesés nemcsak Noé és Démász, de Ábrahám, Mózes, Illés, Dávid és Salamon életében. Itt van a sorban Mária, az Úr Jézus anyja is, Márta, a Mária nővére is. S hogy oly élénk színekből van megrajzolva a Simon Péter alakja is, vajon nem azért-e, mert többször rátéveszt a visszaesés súlyos pontjára? De nemcsak egyes visszaesett lelkekkel ismertet meg a Biblia. Az a nép, amelyet Isten igéje a figyelem központjába állít, nem a visszaesés népe? Hányszor esik vissza Kánaán elfoglalása előtt és után s hányszor a fogságba vitetés előtt és után! S az Újtestamentumban: a nagy seregű tömeg nem egy virágvasárnapból visszaesett tömeg-e, s a Jelenések könyvének hét gyülekezetéből féltucat nem visszaesett gyülekezet-e? Mikor azt kell ismételni a nekik szóló leveleknél: »emlékezzél azért, hogy honnét estél ki, és térj meg!« S ha ez mind kevés, akkor ott van a komor bizonyságtétel, mellyel a Biblia mintegy zárul, hogy az utolsó idők legélesebb műveleteiben a sátán a visszaesésekre fog dolgozni s a legfájóbb események abból telnek, hogy nem hiába.
    Kilépve a Bibliából, nézzünk vissza az Isten azóta lefolyt idejére. A legkiválóbbaknak életében megállapítja az életrajz-tanulmányozó a visszaesés behajló vonalát: Luther és Melanchthon, Kálvin és Zwingli nem kivételek, s azok sem, kiknek neveihez az újabbkori ébredések fűződnek. Szinte megdöbbentenek, mikor visszaesési oldalukról mutatják be őket. S ugyanez áll a közösségekre is. Szinte nem volt egyetlenegy mozgalom sem, mely egykor az Isten Országában nagy és dicsőn bontakozott ki, s amelynek később fő eseménye és jellemzőjévé ne a visszaesés lett volna. Ez történt akárhány középkori ébredéssel, melynek ma egy merev szerzetesrend hirdeti eltorzult emlékét. Ez történt a reformációval, a pietizmussal, az oxfordi ébredéssel. A közösségek visszaesését legtöbbször egyesek visszaesése vonta maga után. Visszaesett lelkek voltak azután az ébredési mozgalmak legnagyobb ellenségei, s a legegészségesebb közösségek legádázabb támadói.
    Ha ennyire tele van a Biblia s a keresztyénség egész története visszaesett lelkekkel, nem kell-e arra gondolni, hogy közöttünk is vannak. Alig van ember, akinek életébe ne lett volna visszaesés. S aki ma még virulón él, ki tudja, nem fog-e reászorulni arra egy év múlva, hogy vele, mint visszaesett lélekkel foglalkozzanak.
    2. A visszaesett lelkekkel azért is foglalkoznunk kell, mert nekik már van valamijük. Akit csak egyszer is érintett az ige, annak már van valamije. De akárhányszor olyanok a visszaesettek, akiknek egyébként is igen sokjuk van. Világosságuk, képük önmagukról, tapasztalataik a munkamezőről, sőt kévéik vannak: lelkek, akiket ők nyertek meg; vannak kapcsolataik Isten országa különböző munkásaival. Az a sebesült, aki ott hever a csatatéren, kiképzett katona s így többet érhet annál az újoncnál, akinek fejére csak most teszik fel a csákót.
    3. Van értelme foglalkozni a visszaesettekkel, mert a visszaesésből való szabadulás lehetséges. Vannak a Bibliában visszaesett lelkek, akik abban haltak meg. De nem azért, mintha nem szabadulhattak volna ki a visszaesésből. Megható példa e tekintetben Saul. Már készen van az utód, a belpolitikai és külpolitikai körülmények egyformán kívánják, hogy Isten cserélje már fel Sault Dáviddal; Saul visszaesését újabb visszaesésekkel fokozza s az Úr mégis folyton vár és elébe tárja a megmentetés alkalmait, szinte csak egy lépést kellene tennie, hogy a szakadék félelmes öléből megmentője karjába boruljon. S csak azért záródik visszaeséssel az élete, mert ezt az egy lépést nem kész igazán megtenni. Vannak, akikről nem tudjuk, hogy visszaesésük után jött-e újabb korszakuk. A Biblia nem tudat róluk. De arról sem, hogy visszafordulásra nem adatott idejük. Ananiás és Safira látszik e tekintetben súlyos kivételnek. Ezzel szemben áll azonban egész sereg ember, akik visszaesésükből nemcsak kiszabadultak, hanem életük nyereségesebb lett, mint valaha. Ilyen volt a legnagyobb része azoknak, akiket az imént felemlítettünk. Amikor a sebesülteket a fronton felszedik, jól tudják, hogy abból bizonyos százalék menthetetlen. De azért felszedik mind. Százalékban szokták kifejezni, hogy mennyi gyógyul meg. Ha ezt a százalékszámot keresed abban, hogy a visszaesettek közül hányan gyógyultak meg, a Bibliában a szám nagyon biztató lesz.
    4. A visszaesésből kiszabadult lélek megújulása után nyereségesebb életet élhet, mint azelőtt. Így volt ez Ábrahámnál, Mózesnél, Dávidnál, Simon Péternél, Mártánál, a Jézus anyjánál s Márknál. Az egyik fiat kap csodálatos úton, a másik ellenállhatatlan fényt az arcára, a harmadik az ő magvában Dávid Fiát, a negyedik mélyebb betekintést a kereszt jelentőségébe s kenetet az anyaszentegyház megalapításához vivő pünkösdi beszédre, Márta közvetítője lesz Jézus hívó szavának Máriához, Mária a Jézus anyja szolgálhat a hívőknek abban a házban, ahol a jeruzsálemi keresztyének összegyülekeznek. És Márk evangéliumot ír s püspök lesz s mint vértanú hal meg Alexandriában. A visszaesés tapasztalatokat hoz. Tudjuk, hogy a tapasztalatoknak mily nagy szerepük van a hitéletben és bizonyságtételben. A visszaesés mélységeit megjárt lélek tapasztaltabb lesz, mint egy simán élő keresztyén. Jobban megismerheti a maga romlottságát, esendő és nyomorult voltát, más szóval önmagát. A visszaesés megaláz s késztet, hogy ítéljük el magunkat. Ezek mind igen hasznos dolgok. Ha pedig a szabadulás végbemegy, a visszaesett lélek új tapasztalatokat tesz az Úr megmentő erejéről s hálája és hűsége újabb tápot nyer, hisz ő kétszeresen is megmentetett. A visszaesésből kiszabadult lelkek nyernek szeretetet, pásztori érzéket más visszaesett lelkekkel szemben is. Tudnak bizonyságot tenni arról is, hogy az Úr nemcsak az elveszettekért jött, hanem a visszaesettekért is.
    5. A visszaesettekkel való foglalkozásból áldás áramlik vissza a velük foglalkozóra. Így van ez minden lelki munkánál, de hangsúlyozottan mondom, sehol oly nagy mértékben, mint a visszaesetteknél. Sok türelem, sok engedelmesség, több hit, több alázat kell ehhez, mint a visszaesés nélküli lelkek evangélizálásához. Itt nem kecsegtet siker úgy, hogy a természeti ember is lángra gyúl tőle. Gyanússá is teszed magad még hívők előtt is, hogy visszaesettekkel foglalkozol. De ha igazán az Úr vezérel, ez nyereséged lesz s a visszaesett lelkekkel való foglalkozás közben tett tapasztalataidat érvényesítheted az evangélizálásnál s egyéb lelkekkel való foglalkozásnál. Szóval az áldás olyan, hogy minden irányban kihat.

    Nagyon sokféle visszaesés van. A tarkaságuk oly nagy, hogy egy szempont nem is elég az osztályozásukra. Időpont szempontjából vagy megtérés előtti, vagy megtérés utáni a visszaesés. Vannak megtérés előtti visszaesések. Hiszen sokan annyira halogatják a megtérést, hogy a sátánnak bőven ad alkalmat az első megmozdulástól a szoros kapun való átlépésig húzódó időhöz. Lám, ezért sem jó, ha valaki halogatja a megtérést. Megtérés előtti visszaesése volt Péternek s mindazoknak, akikre az Úr gondolt, amikor a hegyi beszédben azt mondta: »Nem minden, aki azt mondja Uram, Uram, megyen be a mennyek országába«... S még inkább, amikor azokat szólaltatja meg, akik ama napon majd azt mondják: »Uram, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket és cselekedtünk jeleket« –, és az Úr mégis azt mondja: »Sohasem ismertelek, ti gonosztevők«. De ha a Bibliában nem is találunk több példát, a gyakorlati életben annál többre tudunk gondolni. Lelkekre, akik megindultak szép megindulással, talán azt is mondták reájuk, amit Jézus mondott: »Nem messze vagy az Isten országától«, el sem tudták képzelni, hogy a legközelebbi találkozáskor ne menjen végbe náluk a döntés s a legközelebbi találkozáskor már fonnyadt volt az arcuk, mert közben jött egy visszaesés.
    Lefolyás szempontjából meg kell különböztetni tudatos és tudattalan visszaeséseket. A megtérés előtt és a megtérés utáni visszaesés közt nincs oly nagy különbség, mint a tudatos és tudattalan visszaesés közt. Ma nagyon sokan vannak visszaesésben, akik nem tudnak róla. Ennek oka az is, hogy eddig keresztyén körökben nem sokat beszéltek erről. S így a benne veszteglő emberek nem veszik észre, hogy ők miben vannak. De ne gondoljuk, hogy a kellő ismeret mellett csak tudatos esetek lesznek. A visszaesett ember egyik tünete lehet éppen az, hogy ő nem akar saját magánál visszaesésről tudni. Hiába tesznek előtte bizonyságot, másra fogja az okot s kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy ő visszaesett lélek lenne.
    Kihatás szempontjából megkülönböztetünk teljesen visszavető visszaeséseket és részben visszavető visszaeséseket. Teljesen visszavető, ha valaki mindent abbahagy, amihez már korábban kegyelem útján jutott. Nem olvassa Isten igéjét, nem imádkozik, nem jár templomba, sőt üldözője lesz az Úr nevének és övéinek. Nem kell azt gondolni, hogy ez mindig a legsúlyosabb eset. A teljes visszaesésből sokszor könnyebben ment már a kiszabadulás, mint a részleges visszaesésből, amikor az ember még sokáig tartja a csendes óráit és bizonyságot is tesz, mindent úgy csinál, mint azelőtt, de voltaképp valamiben nem szolgáltatta ki magát.
    Oka szempontjából a visszaesés igen sokféle. A múlttal kapcsolatos. Ilyen volt Simon mágus visszaesése, aki megszokta, hogy a szent dolgokkal kereskedjék. A bizonyságtétel s a Lélek munkájának látása megragadta, de az üzleti gondolkozás felütötte nála a fejét s mindennek vége volt. Ilyen az állhatatlan, másutt sokszor csalódott emberek esete. Ezt a jellemvonást nem könnyű levetni. S aki állhatatlan és bizalmatlan alaptermészetű volt egész életében, könnyen szerez alkalmat a visszaesésre. Ugye nem kevesen vannak ilyenek. Ide tartoznak a makacs szokások, egy régi párthoz, nézethez való ragaszkodás. Ó, hányan estek már vissza, mert egészségtelen módon hangoztattak egy bizonyos felekezethez vagy vallástípushoz való ragaszkodást. Ez a régmúlt. Zsidós keresztyének, szombatosok, húsevők. Ok lehet azonban az illetőnek lelki múltja is. Értem ez alatt azt az időt, melyet már mint bizonyos irányban kereső lélek élt át. Nem is őbenne volt a hiba, hanem abban a helytelen lelki nevelésben, melybe az első evangélizálók munkája vitte. Vannak evangélizáló mozgalmak, melyekben inkább az Úrért s Isten Országáért folyó munkára helyezik a hangsúlyt s nem a bűn alatti összetörettetésre. Már most az ilyen keresztyén nagyigényű lesz, rózsás szemüvegen keresztül látja magát, ez magával hozza az érzékenységet, sértődékenységet s most már csak egy porszem kell s felborul minden lelki élet. Vagy legalább is az a lelki élet, amelyet komoly keresztyén közösségen belül kezdett megragadni. Igen sok visszaesés származik hiányos megtérésből. Valaki választott magának egy új életelvet, ez az új életelv többé-kevésbé rokonhangzású a Bibliával és akkor azt gondolja, hogy ez már megtérés. Hogy hiányos megtérések ne történjenek, ez mindenesetre kívánatos, de elkerülhetetlen dolog. A fontos az, hogy a megtérésről már a megtérés előtt se beszéljünk a lelkeknek úgy, mintha azzal befejezéshez jutna minden. Nem lesz nehéz a visszaesésből kihozni egy olyan lelket, aki kész a megtérése körüli hiányokat meglátni. Szinte azt mondhatnám, ez a legkönnyebb esete a visszaesésből való győzelmes, ujjongó felszabadulásnak. Szinte csodálatos, hogy miért nem hajlandók jobban a keresztyének megtérésük hiányosságát szó és figyelem tárgyává tenni, mikor, ha valami menthet egy visszaeső lelket, akkor ez az és ha valami tartósan jutalma, akkor újra ez az. Vajha több alázatosság lenne bennünk e téren; kevesebb visszaesés s kevesebb bajlódás lenne akkor a visszaesés megszűnésével bármi téren.
    Későbbi fokozaton rendesen találkozunk a visszaesésnek két formájával, különösen azoknál, akik szoros közösségben élnek, vagy kellene, hogy éljenek más keresztyénekkel. Egyszer csak az a benyomása, hogy őt a közösségben ki akarják használni. Mivel pedig az egyik embernek a másik kiszipolyozására irányuló törekvéseit a világi életben is nagy mértékben látja, ebben az irányban élesre köszörült tekintettel figyeli a dolgokat. Úgy érti ugyanis, hogy a keresztyén élet elsősorban neki kell, nyújtson valamit. Semmi kétség, hogy bizonyos hősies odaadásra és áldozatokra ő is kész, de amit itt lát, az ő erejének, tehetségének, pénzének, idejének, szóval egész lényének kihasználását, nem látja szükségesnek, kivált, mikor nem biztos előtte, hogy ezt és ezt a lemondást, félretételt valóban az Isten Országa érdeke s nem egyesek érvényesülési vágya kívánja tőle. A másik eset nagyon rokon ezzel. Ott arról van szó, hogy, egyes keresztyénekben akár vezetőkben, akár tagokban, akár azoknak külön egymásközt való viszonyában talál valami terhelőt, szégyenleteset, bántót. Akár joggal, akár nem. S ebből egy megkeseredés jön létre, és semminek sincs olyan ólomsúllyal roskasztó súlya, mint a keserűségnek a visszaesés lejtőjén. Hogy ezek az esetek előfordulnak és sok visszaesést váltottak már ki, az kétségtelen. De az ok voltaképp nem az egyik, sem a másik, hanem mindkettő mögött egy harmadik és ez az, hogy az »én«-em nem akar meghalni a maga számára.
    Még egy fajtája van a visszaesésnek. Ez a világgal való szakítás hiányos voltából veszi gyökerét. A pénz, a nagyravágyás, a szereplési vágy, a tetszeni akarás, házasságkötés, tisztátalanság, alkohol, dohány az egyes kiágazásai ennek a fajtának. Ezek a legismertebb visszaesések, bár sokszor maguk is egy belsőbb visszaesés következményei. Itt találkozunk Ananiással és Safirával, Démással, Himeneussal, a hamis tanítókkal. Itt találkozunk mai keresztyénekkel, s ó, fájdalom, a mienkkel is. Gondoljátok, hogy van olyan fajtája a visszaesésnek, melybe közülünk csak az elmúlt év alatt is senki nem esett? Ha az egész országot vesszük nem csoda, sok emberrel sok minden megesik. De vajon ahol valamivel népesebb a körünk, marad-e gazdátlan csak egy bűn is az elsoroltak közt. Oly jó megállni e kérdésnél. Hiszen azért vagyunk e konferencián. Nem hogy elmélkedjünk, hogy milyen esetek vannak, hanem hogy rájöjjünk a magunk esetére. Vagy azt gondolod, hogy ez nem tartozik reád? Ha el is követtél egy bűnt, nálad nem vont visszaesést maga után. Ez lehet. S ha így van, nagy kegyelem. De vajon, ha ma nem ragadod meg a világosságot s az alkalmat a megalázkodásra, legközelebb nem lesz-e már úgy, hogy az a bűn visszaesést is hoz.

    Mire van szükség a visszaesett lélekkel való foglalkozásnál? Arra, amire egyébként is egy lélekkel való foglalkozásnál, de mindenből többre.
    1. Több szeretetre. Nem egy propagandának, nem egy ügynek a szeretetére, amelynek az illetőt meg akarom nyerni, hanem a léleknek a szeretetére. A kettő nem egy. Nagyon tévednek a keresztyének, mikor azt gondolják, hogy egy bizonyos lelki irányzatnak, egyesületnek, evangéliumi munkának a szeretete pótolja az egyes lelkek iránt való szeretetet. Te talán erősen hevülsz, fáradozol, hogy valakit megnyerj s azt gondolod, hogy mindenre az egyes lélek iránti szeretet késztet. De az illető megérzi, hogy a szeretet és hév voltaképp a zászlónak szól, mely alá elkötelezted magad s nem őneki. Míg egy lélek visszaesés előtt van, nem oly éles a kritikája. Az első evangélizálásnál talán sikerült célt érned, ha az ügy iránti szereteted több is, mint a lélek iránti. De egy visszaesett lélek mindent élesebben néz és ha már egyszer ébredt lélek volt, élesebben is tud megkülönböztetni.
    Ám a visszaesett lélek legtöbbször mitsem sóvárog annyira, mint a szeretetet. A többit, amivel szolgálhatsz neki, megvetheti, feleslegesnek tarthatja, a világosságod, a bizonyságtételed nem érdekli, de ha valóban van benned szeretet iránta, akkor az érdekli. Világosságot, bizonyságtételt bőven kapnak az emberek, de – ez a mi legnagyobb ítéletünk –, szeretetet nem. Pedig a szeretet az, amiből nem tud adni a világ, kivált egy olyan léleknek, aki már egyszer felébredett. De tegyük fel, hogy az eset más. Tegyük fel, hogy az eset az, hogy a visszaesett lélek éppen azért, mert visszaesett, a világ részéről újból kap szeretetet. Ha valóban szeretettel találkozik a részedről, szeretettel, mely igazán neki szól, ez elől nem tud elzárkózni, mert a szeretet még az ellenség részéről is olyan valami, ami lebilincsel. Hisz azért ajánlotta az Úr Jézus: Szeressétek ellenségeiteket!
    2. A visszaesett lélek legtöbbször bizalmát vesztett lélek. Ezért van szükség másodszor bizalomébresztésre. Ennek vannak akadályai. Bizonyos tekintetben a visszaesett lélekkel szemben a közösség egészsége érdekében nem viselkedhetem úgy, mint a többiekkel szemben. Nem beszélhetek előtte ugyanazon ügyekről, amelyekről a többiek. Ezt a visszaesett lélek megérzi. De meg nem érti. Bizalmatlansága nő. Már őt úgy tekintik, mint egy bélpoklost. Pedig a cél éppen az, hogy bizalmát tudjam felébreszteni; sőt fokozni. Az Úrtól vett bölcsesség segíthet abban, hogy itt a kellő utat megtaláljam. Vajha megértenék a keresztyének még idejében, hogy visszaesésük mily komoly dolog s hogy azt nem lehet tárgytalannak tekinteni a legnagyobb jóindulat mellett sem. Vajha megértenék azt, amit az egészségtanban már a verebek is csiripelnek, hogy aki meg van hülve vagy valami fertőző betegsége van, az ne igényelje, hogy más egy pohárból igyék vele, vagy őt megcsókolja. S ha még ezen a testi egészségtan terén is előfordul sok érzékenykedés, mennyivel inkább a lelkin.
    Súlyosbodik a helyzet, ha vannak a visszaesett körül olyan tökéletlen keresztyének, akik nem értik meg, hogy pl. a vezető a visszaesettel mint visszaesettel bánik. Az, akin nincs felelősség, s aki nincs tisztában a lelki élet kemény törvényeivel, igen ábrándos keresztyén tud lenni, a visszaesett pártjára áll, anélkül, hogy segítene rajta. Ó, hányszor követtük el ezt a bűnt. Lehet, hogy azért, mert senki nem oktatott ki, hogy mint kell egy visszaesett lélekkel bánni.
    De hát van-e ilyen körülmények közt lehetőség arra, hogy a visszaesett bizalmát felébresszük? Ó, igen. Az Úrnak legyen hála, ezer és ezer mód van! Csak legyünk őszinték. Nagyon csúful állnánk, ha valakinek a bizalmát csak azzal ébreszthetnénk fel, hogy elmondjuk neki a legújabb titkos híreket, beavatjuk őket a készülő eseményekbe. Jó lenne itt egy kicsit megállni. Mert sajnos, ha a bizalomszálakat szív és szív közt megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy azokon a szálakon a legtöbbet az vastagít, ha valakinek elmondom valakiről a véleményemet. Pedig a bizalom nem azért adatott, hogy keresztyén pletykák rokkáján szőjék szálait. Vagy talán még valami mást is, ami ezt táplálhatja! Az bizonyos, hogy ez a más nem érhető el oly olcsó úton, de ha lelkiekké akarunk fejlődni, akkor ez a »más« lesz kívánatos a számunkra.
    Mi lehet az adott esetben az, amivel a bizalmat fel lehet ébreszteni? Az, hogy a visszaesett lélek megérezze, hogy én a lelkét féltem. Valóban a lelkét. Nem az előnyöket, melyeket élveztem addig, amíg ő vissza nem esett. Nem a közösséget, hogy mit fognak mondani róla, hogy egy tagja megint visszaesett? Ó, én azt hiszem, mi sokszor mondjuk, hogy valakinek a lelkét féltjük, pedig inkább az illető lelke körüli érdekeinket. Innét áll elő oly sokszor egy fordulat és egyszer csak azt mondjuk, hogy én már X. Y.-nal nem törődöm. Miért? Mert a titkos belső számvitel azt mutatja, hogy érdekeim vele kapcsolatban megszűntek. Ó, kinek nincs e téren megalázkodni valója?
    3. Világosságra van szükség a visszaesettek lélekmentő szolgálatánál. Ismerni kell a bűnös szív természetrajzát s ezen belül éppen a visszaesett ember lélektanát. Ehhez a fő forrás Isten igéje. Nem az lesz-e tehát az ismertető jele annak, aki mentőszeretetre ébred a visszaesett lélek iránt, hogy tanulmányozza figyelmesen a Biblia visszaesettjeit s az igéket, amelyek a visszaesett lelkekhez szólnak, vagy a visszaesés ellen előzetes intézkedések?! Újból elmondja, hogy nagyon tanulságos Ábrahám és Illés, Dávid és a Prédikátor könyve tanulmányozása. Az Úr Jézus tanítása kivált arról az esetről, ahol a gonosz lélek hetedmagával készül visszatérni, valamint a hét jaj a farizeusokról, akik szintén visszaesett lelkeknek tekintendők. Tanulságosak még az oly esetek is, ahol a visszaesés ítéletszerű s belőle az illetőknek már nem adatott szabadulás. Az apostoli iratok tele vannak ilyen visszaesési esetekkel. Nemcsak Pál levelei, hanem Péteréi, sőt Jakabé is. Itt térjünk ki arra a súlyos igére, mely a visszaesőkkel foglalkozóknak a legkeményebb dió: »Lehetetlen, hogy akik egyszer elestek, ismét megújuljanak…« Ezzel kapcsolatos a Szentlélek elleni bűn kérdése. Azt már tudjuk, hogy aki a felett kesereg, hogy a Szentlélek ellen elkövetett bűne büntetése van rajta, az éppen a jelét adja az ellenkezőnek. Aki kesereg és fél, hogy nem tette-e ezt, az bizonyos, hogy nem követte el a Szentlélek elleni bűnt. A fenti ige pedig azt jelenti, hogy van ítéletszerű visszaesés is, melyből nincs felkelés. És abban az igében az elesés szó sokkal mélyebb értelemben van használva, mint ahogy szoktuk.
    A Biblia után egy könyvet sem ismerek, mely a visszaesés ingoványába annyira tájékoztat, mint a Zarándok Útja. A vele való foglalkozás az esetek sokféleségének nyílt letárgyalásánál fogva elsőrangú segédforrás e mentőszolgálatnál. Keresztyén életrajzokon kívül a saját szívünk figyelése, eseteink kíméletlen elítélése és határozott gyógyulása - a legjobb kiképzés a visszaesettek körüli szolgálathoz. Mivel a visszaesés igen sokféle s az orvosság is eszerint más és más, aki e téren foglalatos, holtig fog tanulni, esetről-esetre több világosságot nyerni. Tisztában kell lennie azzal, mi a megtérés s mi nem. Milyen veszélyeknek van kitéve egy magányos s milyennek egy közösségben élő keresztyén. Szóval ismernünk kell az egész keresztyén élet fejlődését, mert a visszaesettekkel való foglalkozáshoz sokszor a legmagasabb lelki klinika kell.
    4. A visszaesett lélekkel szembeni segélynyújtás fő része a bizonyságtétel. Szükség van bizonyságtételre úgy, mint az evangélizálásnál. A különbség az, hogy itt a bizonyságtétel jóval tovább időz annak az állapotnak a rajzánál, amelyben a visszaesett van. Hogy ez az ő állapota a teljes komolyságában tűnjék fel. Különösen fontos ez azoknál, akik nem is tudnak arról, hogy ők visszaesésben vannak. A bizonyságtétel legyen találó, határozott és igaz. A visszaeső nem fog meggyógyulni attól, hogy tartok neki egy egyébként teljesen egészséges prédikációt, mely alatt ő folyton azt érzi, hogy igaz, amit mondasz, de az eset nem az én esetem. A bizonyságtétel sokszor hosszas személyes beszélgetésben játszódik le. Ez nem baj. De közel van a veszély, hogy az ember sokat beszéljen. Bibliailag képzett embereknél erre különösen nem nehéz anyagot találni, de ne felejtsük el, hogy az az ember, aki egészséges korában sokat bír el és sokat tud megemészteni, a visszaesésben, ha hasznára akarunk lenni, voltaképp egy-két mondatra van szüksége s neked, ha hosszabb ideig tart is a beszélgetés, ezt az egy-két mondatot kell keresned. Az orvosság nem azzal hat, hogy sokat veszünk be belőle, hanem azzal, hogy éppen rátalálunk. A bizonyságtételben intésre és biztatásra, a törvényre és az evangéliumra, a kereszt mindkét oldalára szükség van. Igen, a Keresztre! Jó, hogy ideérkeztünk. Mert nincs oly visszaesés, amely nem a kereszt hiányos megragadásával volna összefüggésben, s nem a kereszt teljesebb megragadásával gyógyulna. Visszaesett lelkekkel csak olyan foglalkozhatik, aki nem vendég, hanem otthon van a Keresztben, úgy ahogy az Isten Lelke számunkra megnyitja.
    5. Most egy formai vonást emelünk ki. Visszaesett lelkekhez szükség van türelemre. Bizonyítani, alig kell, hogy nagyobb mértékben mint bármihez. Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk és ne magunknak kedveskedjünk. A türelem: kedveskedés »nem magunknak«. Miben nyilvánul meg ez a türelem? Igen egyszerű dolgokban. Először abban, hogy nyugodtan végighallgatom az illetőt. Mily sokszor hozta már magával a felgyógyulást csupán az, hogy a visszaesett lélek talált valakit, aki türelmesen meghallgatta. Ehhez csak nem kell sok türelem! És mily sokszor még ezt sem kapják meg tőled a lelkek. A türelemre azután még ott van szükség, míg megérteted magadat, s míg a Lélek elvégezheti a maga munkáját. Aki türelmetlen, míg eredményt nem lát, az ne foglalkozzék visszaesett lelkekkel. Ennek a türelemnek kell megnyilvánulnia az illetőkért való imádkozásban. Ha Müller György 65 évig tudott imádkozni naponként egy ember megtéréséért, ki merne akkor határt szabni, hogy mennyi ideig kell egy visszaesett lélekért imádkozni. Vagy azt gondoljátok, hogy a visszaesett lélek felszabadulása felett nincs öröm a mennyben? Ez éppen annyi, mintha azt mondanátok, hogy egy lélek visszaesése felett nincs szomorúság ott!
    6. Szükség van bizonyságtételeinkkel egybehangzó életre. Nem is gondoljuk, hogy egy visszaesett ember szíve milyen gyűjtőkamra. Olyan, mint a porszívógép, minden szemét felgyülemlik abba, de az a szemét a mi szobánkból való. A visszaesett ember, mint a hiúz a maga áldozatára, úgy veti rá magát az ellenmondásra. Látszólagos ellenmondások nélkül alig lehet keresztyén élet. De hogy valóságos ellenmondások dudvája is ellepjen egy keresztyén életet, nem természetes. Mégis csak egyik legnagyobb dicséretnek azt tartom egy keresztyén emberre nézve, ha így nyilatkoznak róla: mentes volt minden ellenmondástól! Ne gondoljuk, hogy az ellenmondások csak szavaink és cselekedeteink között merülnek fel. Elég sok ellenmondás van egy keresztyén szavain belül is. Kivált ha amúgy is a szó az eleme, nem a cselekedet. Azért a visszaesett lélekkel foglalkozó sokkal jobban mint bárki más rákényszeríttetik, hogy szent fegyelmezés alatt álljon minden beszédje, egységet sugárzó legyen szava és cselekedete. Ha e tekintetben rá akarsz jönni hiányaidra, figyeld csak, hogy egy visszaesett lélek mit látott, gondolt, érzett rólad s ha a visszaesett szív porszívógépje egyébként káros szerszám is abban, amit magába szívott, mégis csak rá fogsz ismerni a belőled valóra. S azt nevezem én bátor és alázatra kész keresztyénnek, aki bele mer nézni abba, amit egy visszaesett lélek porszívógépje rejteget.
    7. Mire volna még szükség a visszaesett lelkekkel való foglalkozásban? Utolsó pontban azt mondanám: egy gyűjteményre, ahol a visszaesési esetek összes figurái láthatók. Külön arcképcsarnokra, a bibliai, az egyháztörténet s a legújabb idők lapjairól. Hogy látnánk magunk előtt a lehetőségeket, a legpóriasabb, szinte kicsinyes eseteket, mert hisz a kérdés tanulmányozója épp azt tapasztalja, hogy mennyi a kicsinyes eset, s hogy egy semmiségnek látszó borsószem hányszor létesít súlyos esetet. Igehirdetésekben, a Biblia egyes helyeinek megszólaltatásánál, lelkekért való imádkozásnál minél többször kellene kitérni visszaesett lelkekre. Az 1905. évi híres walesi ébredés éppen azon indult meg, hogy valaki visszaesett keresztyéneket látott maga előtt s addig nem volt hajlandó szólni, míg a visszaesettek, akik egymás ellen titkon megbocsáthatatlan bűnöket hordoztak, találva nem érezték magukat. És visszaesettek ébredése hozta létre a nagy, általános ébredést. De nem ez hozta-e az első keresztyén pünkösdön is létre az anyaszentegyház megalakulását jelentő áldott ébredést? És én hiszem, hogy ha tartogat az Úr a mi számunkra egy igazi perzselő tűzzel égő ébredést, akkor a visszaesettek felszabadulásán s visszaesések mindenkire kiterjedő meglátásán keresztül. Ó, áldott, aki e lángnak először enged és nem számolgat s nem kíméli önmagát, hanem teljes mértékben engedi magát felszabadíttatni.

    Hátra volna még egy kérdés. Hogyan megy végbe mármost egy visszaesett lélekkel való foglalkozás? Mivel az eddigiek megvilágították a részleteket, itt csupán csak a drámai mozzanatok egymásutánját jelezzük. Először is hagyom beszélni az illetőt. A napokban beszélnem kellett valakivel, aki már voltaképp megtért. Igaz, hogy nagyon gyenge világossága volt. Apácák kezei közé került a kórházban. Most áttérésre jelentkezett, hogy katolikus akar lenni. Nyilván egy visszaesett lélek. Igen sok volna mindent elmondani. Mikor megkérdeztem, hogy miért akar katolikus lenni, csak annyit mondott: mert megszerettem. Miért szerette meg? Erre nem tudott feleletet adni. Én azután megmondtam neki, hogy miért. De az egyik ok sem volt számára valami dicséretes. Ha az illető elfogadja, hogy az ő esete egy visszaesési eset, teljes súllyal megvilágítom annak veszedelmességét és súlyos következményeit. Érvényesülési vágy, megélhetés biztosítása, férjhez menési szándék, a közösségből való mellőztetés, kényelemszeretet, az alászállástól való félelem, minden szerepelhet ok gyanánt s mindegyiknél tudatnom kell, hogy milyen súlyosak lehetnek a következmények. Ha az illető mindezt elfogadja, akkor áttérek a gyógyulás ismertetésére. De nem sietek. Az eset elismerése még nem gyógyulás. A bűnbánatnak nem szabad sohasem útját állni. A bűnbánat nem lealázó állapot, mint azt sokan gondolják. A bűnbánat a Szentlélek ajándéka. Csak hadd időzzön az a lélek mind tovább benne. Nem értek ez alatt napokat, heteket. Ezeknek alkalmazása egészen ritka. Hanem arra gondolok, hogy mi hajlamosak vagyunk magunknál is, másoknál is ugrásszerűen menni át egyik állapotból a másikba, a bűnbánatból a vigasztatás megragadására. Vannak lelkek, akiknél éppen itt kell segíteni, de ezek ritkább lelkek. Kivált, akik már többször estek vissza és újultak meg, azoknál szolgálok azzal, ha tartósan hagyom őket a sziklazúzó pöröly alatt. Mert a visszaesett lelkekkel való foglalkozáshoz szükség van két egymással ellentétes vonásra: a pesszimizmusra és optimizmusra. Pesszimizmusra egészen addig az igéig: az ember szíve gondolatának alkotása szüntelen csak gonosz, s amit vet az ember azt aratándja is. Viszont optimizmusra, hogy az Úrnál minden lehetséges s nemcsak az első lépéseket tevő, hanem a visszaesésből jövő lélekre is áll az, amit az Úr mond: Aki énhozzám jön, semmiképen ki nem vetem. Már most, hogy melyikből mennyit, az Isten Lelkének vezetése alá tartozik. Fő az, hogy tudd, szolgálni akarsz, nem fegyvereidet mutogatni és operáló szerszámaidat, nem szerepelni, magadnak a keresztyének előtt tekintélyt szerezni, nem leckéztetni, nem feljebb állni. Mert addig, míg csak egyesek veszik fel ezt a »szolgálati« módot, addig valahogy csak egyensúlyozódik a helyzet, de ha mindenki ebben a modorban tárgyal, akkor úgy el fognak ijedni a lelkek, hogy nem lesz senki sem, aki valakihez bizalommal odamenjen. Szeretet és világosság, intés és biztatás, szomorúság és öröm, kímélet és szigor – mind sorra jöhet, míg egy visszaesettel foglalkozunk. Törvény és evangélium, de minden azért, hogy a lélek segítséget nyerjen s az új életben jobban gyökeret verhessen.
    Mikor ér véget ez a szolgálat? Ott, hogy a mondókánkat, a szerepünket valahogy elmondtuk, ott, hogy az illető tényleg rendbe jön? Vagy ott, míg megint vissza nem esik? Alig lehet mondani, hogy egy ilyen szolgálat ekkor vagy akkor véget ér. Az illető megkeményíti a szívét, vagy visszautasít, – ez sem szab határt. Lehet, hogy az Úr már nem ad többé alkalmat, de véget nem ér. Kivált olyan lelkeknél, akik bizonyos bűnökben vannak. Iszákosak és hasonlók. Ezeknek menedékházra volna szükségük. Aki visszaesett lelkekkel foglalkozik, az ilyen menedékházakért is el kezd imádkozni.
    És mit fog tenni az, aki hallotta ez előadást? Egy darabig gondol arra, hogy visszaesettek is vannak a világon. Most talán meleg a szíve e kérdés körül s még egyszer-kétszer az otthoni imaórán fogja mondani: Uram kérlek téged nemcsak a közömbös, nemcsak a kereső, de a visszaesett lelkekért is, azután nem gondol semmire. Sőt épp úgy meg fogja gátolni, hogy testvére úgy foglalkozzék valamivel, mint visszaesett lélekkel?!
    Vagy arra indít, hogy megvizsgáljam magam, nem vagyok-e én visszaesett lélek? Nem kezdtem-e el újból dohányozni, pedig már nem tettem, a pénzt magamnak tartani, pedig egyszer már nagyon örültem, hogy adhatok. Nem tértem-e vissza ahhoz, hogy testvéreimet bírálgassam, holott emiatt egyszer már utáltam magamat. Az öltözés, az otthoni életem lazulása eszembe jut; világi olvasmányokra van időm, viszont nincs időm a Biblia olvasására, pedig valamikor más voltam. Ó, Uram, te ismered a mi állapotunkat s ami még ma nem visszaesés, azzá lehet, ha hagyom, egy év múlva.
    Ó, vajha nem felejteném el, hogy van visszaesés s van szabadulás is a visszaeső számára. Van visszaesés, mert a mi ellenségünk az ördög, mint ordító oroszlán körül jár, hogy elnyeljen. De van szabadulás is, mert győzött a Júda oroszlánja. Győzött a kereszten! És ott a megalázkodó, bűnét nevén nevező s az Úr vérét hittel elfogadó számára rendbe jön minden!
Copyright © 2017 HMI. A honlapon mesteri Gáncs Aladártól származó tartalmak a Creative Commons (CC-BY-NC-ND-4.0) irányelveit betartva felhasználhatók. · Kapcsolat

 .